Alternatív testkép blog RSS

Kiskorom óta vonzódom mindenkihez, aki mozgássérült és mindenhez, ami erre emlékeztet. Szörnyű titkom volt ez mindaddig, amíg fel nem fedeztem, hogy nem vagyok egyedül.
Arra is fény derült, hogy ezt a fura vozalmat nem lehet egyszerűen fétisnek nyílvánítani, ugyanakkor az is meglepő, hogy ez a vonzalom mily sokféle lehet. Ez egy olyan szubkultúra, mely él és virul és - ha tetszik ha nem - egy olyan jelenség, melyjel az érintett felek előbb utóbb találkozni fognak.

Jelen blog egy őszinte kísérlet. Semmi több.

Bármilyen szimpátia-üzenet, hatemail ide: ayumi.wheeler [kukac] gmail.com

Archive

Apr
21st
Tue
permalink

További gondolatok az önelfogadásról

Semmi kétségem afelől, hogy egy Utánzó nem tud előre lépni, ha nem fogadja el önmagát, érzéseit, állapotát. gondoljunk a homoszexualitásra. Elnyomható a késztetés? Kiebrudalható személyiségünkből az affinitás, amit érzünk? Nem.

Ennek párhuzamásan egy utánzónak sincs más hátra:
Elkezdi megfejteni, hogy honnan jön a késztetés és, amíg szüksége van a sérült állapot megélésére, addig meg kell tegyen mindent, hogy megélje.

A sóvárgás nem segít, hanem ront.

Van otthon két könyökmankóm. Azokkal sántikálok rendszeresen. Térdeim sínbe kötöm, majd nadrágot húzok. Olyasmi a látvány, mintha ortéziseket használnék, mert … polio-s vagyok.

Asszimetrikusan vonszolom alsótestem, miközben erősen markolom mankóim.
Van úgy, hogy le is filmezem magam, hogy kívülről is lássam magam mozgássérülten.

Most készülök arra, hogy egy másik városban is kipróbáljam ezt.

Drukkoljatok! :)