Apr
16th
Thu
16th
Újabb chat a helyességről
- - Helyes-e, hogy csak vágyakozásból álljon egy utánzó élete?
- - Nem helyes. Az utánzó akkor utánzó, ha utánoz. Másképp nemtommi.
- - Igaz. Tehát akkor elő kell teremtsem a magam lehetőségeit?
- - Két választásod van: vagy elkezdesz szerepet játszani, amikor megkívánod, vagy pedig fanzáziálgatsz magadban és megpróbálod másképp levezetni, kanalizálni ezt a késztetést.
- - Miben kanalizálhatom le azt a késztetést, hogy időnként testi sérült szeretnék lenni?
- - pl. Írhatnál fantáziaregényt erről, vagy verset. Festhetnél, rajzolhatnál. Jótékonykodhatnál olyan szervezeteknél, ahol segíthetsz a sérülteknek. Ezzel két legyet ütnél egy csapásra: társadalmi szempontból elfogadottá alakítanád fétised, mert segítenél szocializálódni azoknak, akiknek ez nehezebb, továbbá elvegyülhetnél közöttük, megtapasztalnád velük együtt mindennapjaikat. Ki tudja, azt is megengednék, hogy kipróbáld életmódjukat. Az sem kizárt, hogy társara lelnél köztük, sőt mi több: lehet, hogy el is fogadnák bizarr késztetéseid. Mit szólsz?
- - True, true ... milyen okos és empatikus vagy ...
- - Nem minden fogyatékos okos és empatikus. Én megértelek, de ha nem fogadnám el magam úgy ahogy vagyok, akkor nagyon idegesítő lenne, ha jönne valaki és azt mondaná, hogy ő márpedig mozgássérült akar lenni, mert akkor érzi jól magát. Hogy tud valaki ilyesmit elfogadni, ha utálja magát?
- - Szóval akkor legyek óvatos?
- - Tartsd tiszteletben mások érzéseit. Végy egy tolószéket, gurulj benne, segíts másoknak és éld meg, ami vagy. Nem várd el viszont, hogy mindenki elfogadjon és kíváncsi legyen rád!
- ...