Alternatív testkép blog RSS

Kiskorom óta vonzódom mindenkihez, aki mozgássérült és mindenhez, ami erre emlékeztet. Szörnyű titkom volt ez mindaddig, amíg fel nem fedeztem, hogy nem vagyok egyedül.
Arra is fény derült, hogy ezt a fura vozalmat nem lehet egyszerűen fétisnek nyílvánítani, ugyanakkor az is meglepő, hogy ez a vonzalom mily sokféle lehet. Ez egy olyan szubkultúra, mely él és virul és - ha tetszik ha nem - egy olyan jelenség, melyjel az érintett felek előbb utóbb találkozni fognak.

Jelen blog egy őszinte kísérlet. Semmi több.

Bármilyen szimpátia-üzenet, hatemail ide: ayumi.wheeler [kukac] gmail.com

Archive

Apr
14th
Tue
permalink

Hadd segítsek itélkezni

Serdülő korom óta vágyom arra, hogy legyen egy modern, könnyű és tetszetős tolószékem.
Használat után megtisztítanám, gondját viselném, megbecsülném. Van 500 euróm, melyre szeretnék most vásárolni egyet. Használtat, az eBay-ről.

Nem vagyok megelégedve a mostanival? Nem, ugyanis nem adott az Egészségbiztosítási Pénztár.
Miért nem adott? Mert látszólag nem vagyok mozgássérült.

Jár valami annak, aki csak “lelkében” mozgássérült?

Nem jár. Maga kell előteremtse magának azt a realitást, amire vágyik.

Van, aki örökre az akar lenni. Van, aki csak át akarja élni. Ez utóbbi vagyok én.

Szeretném megélni, hogy milyen, mert akkor kitűnően érzem magam, úgy érzem: … az igazi énem lépett színre.

Hogyan tudom leghatékonyabban megélni ezt a bizarr élményt?

Óra indul.